Férfi

Philosz nem sokat értett a világ dolgaiból. Különös élete egyáltalán nem volt. Az egyszerű hétköznapok embere volt: szürke, átlátszó, ötmilliárd. Évekkel később értette csak meg, miért nevetett rajta annak idején a többi gyerek, vele egykorúak, sőt fiatalabbak is, amikor gúnyból nevének első magánhangzóját "a"-ra cserélték fel. Akkor is csak egy jóakaratú sorstársa alapos eltángálása után gondolkodott el e dolgon. Felidézte gyerekkorát, a betört fejeket, vérző orrokat, sikoltozva menekülő lányokat... Az anyja azt mesélte neki a nevéről, hogy azt jelenti szeretetet. Akkor, gyerekkorában nem utoljára történt meg vele, hogy a filoszból fallosz lett...

Igazi szerelemgyerek volt. Anyja gyönyörű fiatal nő volt, 22 évesen ismerkedett meg álmai férfijával, Oresztesszel. A férfi igazán szép termetű, izmos testű, feketehajú ember volt. Mindenkit magával tudott ragadni humorával, ahogy mondani szokás, vágott az esze, mint a borotva. Nem csoda hát, hogy Philosz anyja Eirene egyszercsak ott találta magát a férfi karjai közt, s nagy lángoló szerelmüknek foganatja is lett - a nő méhében... Az érzelmek kölcsönösen lángoltak, Oresztesz bátor harcos volt, Eirenevel szemben sok győzelmet aratott, s a csata hevében észre sem vették a rengeteg sebet, melyeket egymásnak kölcsönösen szereztek. A boldog szép időknek Philosz növekedése anyja méhében vetett véget. Egy idő után Oresztész, a bátor harcos, nem viselte el tovább a lankadó hadiszerencsét, nem szokta meg, hogy megálljon a falaknál. ÍGy történt egy szép téli viharos napon, hogy Eirene felébredt és az álomférfiról aznap este már másvalaki álmodozott. Neki a szép álom emlékének ottmaradt egy nagyon is nem álom gyerek. Oresztész állítólag pár évvel később szifiliszben halt meg, lesoványodva, kiszáradtan, teljesen egyedül.

Philosz gyerekkora tehát nem volt túl bonyolult, apja éles eszét nem sikerült megörökölnie, túlságosan sokat így használnia sem kellett. Viszont egész ügyesen tudott verekedni. Ügyesen volt durva. Megvédte vagy elvette, amiről úgy gondolta, hogy az övé.
Felnőttkorára szakasztott apja lett. Sorra hódoltak be neki a népek leányai, akik régen nevették most félték és irigyelték. Philosz teljesen tudatos életet élt, tudatosan verekedett, tudatosan részegedett le mindennap, nem telt bele sok idő és mindene megvolt. Az apja helyébe lépett, akit nem is ismert, most már róla kezdtek el álmodozni a nők. Azt már nem fogta fel, hogy miért történik mindez, igaz, nem is agyalt rajta túl sokat. Önmagát vonzónak, szépnek, intelligensnek, erősnek és lenyűgözőnek tartotta, ebben megerősítették őt a körülötte lévők is, és mindenki más is, aki a javait élvezte. Neki ez pont elég volt, gyengének, képmutatónak, férfiatlannak tartotta azokat, akik könyvet vettek a kezükbe, vagy esetleg saját gondolataik voltak. Philosz sokak példaképévé vált, egy igazi férfi... odavoltak érte a nők. Kemény, izmos, szép, férfias, erős, megvéd, biztonságot ad, van pénze és mégegyszer izmos, lenyűgöző, csodálatos, fess, jólöltözött, hűdejófrizura, ja és izmos is, meg ad magára, nem sajnálja a pénzt parfümre, igazán férjnek és apának való, kemény mackó és hát persze ilyen ekkora izmos... Egy igazi Ph...losz!!!